A játék öröme

Játszani jó, legalábbis szerintem. Úgy tűnik az elmúlt évekből, hogy igen sokan vannak körülöttem, gyerekek és felnőttek egyaránt, akik ugyanígy vélekednek. Nyelvtanárként a játék nyilván napi szinten része az életemnek, legyen bár szó egy egyszerű akasztófa játékról óra elején, de akár beszélhetünk egy fél tanórát kitöltő, hosszú kvízjátékról is. A mai napig találkozom olyanokkal, akik szerint a tantermi játék időpocsékolás vagy nem annyira hatékony, mint a megszokott, hagyományos tanulási módszerek. Továbbmegyek: biztos vagyok benne, hogy akadnak olyan szülők is, akik ha végignézték volna a tavaszi szünet előtti utolsó napomat, akkor megkérdeznék, hogy miért nem dolgozom rendesen. Merthogy én úgy döntöttem, hogy az utolsó napon levezetésnek elengedjük magunkat, és a megtartott hat angolórám majd’ mindegyikének a jelentős része a játékról szólt.

Mielőtt belefogunk, muszáj megtennünk egy lényegi különbségtételt: a játékos feladat és a játék nem azonos fogalmak. Míg az előbbi például egy elsajátítandó tananyagot dolgoz fel a játék színes eszköztárát alkalmazva, addig az utóbbi teljesen szabad, önmagáért való cselekvés. Évek óta mindkettőből intenzíven kiveszem a részemet. Ezen tapasztalatokkal felvértezve szeretném végre körüljárni a játék mibenlétét, mind tantermi oktatás, mind pedig délutáni foglalkozás tekintetében – méghozzá nem egyedül. Az utóbbi egy hétben egy rövid kérdőív formájában kikérdeztem az összes diákomat, hogy mit szeretnek a legjobban az angolórákon vagy mit csinálnának másképp. Az eredmények pozitív értelemben elgondolkodtatóak, kiváltképp ezen írás szempontjából.

A cikkem fő csapásirányát, illetve legfőbb üzenetét ezúttal nem én, hanem Gabe Zichermann fogja megfogalmazni. Zichermann az egyik legmeghatározóbb alakja az úgynevezett gamifikáció (játékosítás) kutatásának és népszerűsítésének. A Hogyan teszik a játékok okosabbá a gyerekeket című TED előadásában hangzik el a következő gondolat:

„…azt ajánlom, hogy szállj be a játékba a gyerekeddel. Ne harcolj a játék trenddel, ha éppen benne vagy. Ne harcolj ellene. Válj eggyé a játékkal. Lépj be a játékba. Értsd meg. Értsd meg a dinamikát, ahogy a gyerekeid a játékokkal játszanak. A játék kontextusából kifelé indulva értsd meg a gondolkodásukat ahelyett, hogy a külső világból próbálnád befelé.”

Játék a tanórán

Általános iskolai éveimből vannak halvány emlékeim egy-egy angolórai játékról. Hiába próbálok tovább kutakodni a fejemben, nem jut eszembe más tanóra, ahol bármit is legalább egy picit játékosan tanulhattunk volna. Amikor elmesélem, hogy mennyi játékos dolgot csinálunk angolórán, akkor már szinte várom az örök érvényű riposztot: „de hát nektek olyan könnyű dolgotok van nyelvtanárként, én hogyan játékosítsak …órán?” Tény, hogy mivel mi az idegen nyelvet eszközként használjuk, a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Mégis, úgy gondolom, ma már bármilyen tantárgyhoz kapcsolódóan lehet kiváló ötleteket találni játékos tanításhoz.

Amikor 2015-ben elkezdtem a tanári mesterszakot – addigra már hat év magántanítási tapasztalattal a hátam mögött –, hirtelen kitágult a világ. Olyasmire leltem az angol nyelvpedagógia tanszék módszertan óráin, amivel végre igazán tudtam azonosulni.

Rengeteget játszottunk, a lufidobálástól kezdve a bingón át a különböző kitalálós játékokig. Felszabadultak voltunk, nevettünk, istenien éreztük magunkat. Közben két dolgot nem vettünk észre: hogy mennyit tanultunk mi magunk angolból, és hogy mennyi új játékos módszert sajátítottunk el. Azt hiszem, ennyi a lényeg.

Ami kiemelten fontos volt ebben az egész folyamatban: látni azt, hogy számtalan egyszerű feladat nemcsak tanít és szórakoztat, hanem jelentős közösségformáló ereje van. Világossá vált számomra, hogy az idegen nyelvi tanterem játékossá alakítása egy pedagógiai varázslat. Már a magántanári karrierem során is rengeteg játékos feladatot vittem (pl. kockával dobni és választani egy kérdés kártyát vagy körülírás Activity-módra), de amikor 2016-ban besétáltam a tanterembe, elindult a lavina. Azóta nem telhet el óra egy jópofa bemelegítő vagy levezető játék, Activity vagy barkochba, nyelvi torpedó, bingó vagy országváros nélkül – hogy csak néhány példát említsek. Emellett végtelenül fontos a vizualitás. Az aktuális témától függően mindig van olyan feladat, ahol vagy a gyerekek rajzolnak a táblára, vagy én rajzolok le valamit az ő angol nyelvű útmutatásuk alapján. A kedvencem, amikor egy várostérképet hozunk össze közösen mindenféle házakkal, boltokkal, majd azon gyakoroljuk az útbaigazítást.

Wordwall – az egyik kedvencem!

Bár sokunk számára kihívást jelentett és a mai napig nehézségekkel jár az otthonról online módon való tanítás, mégis, ahogy telt-múlt az idő, lassanként feltérképeztem, hogy mennyi fantasztikus lehetőség rejlik benne. Mára már megszámolni sem tudom, mennyiféle játékos feladatokkal teli oldalt vagy játékot használok mindennap, illetve a tanteremben bevált játékok mindegyike átültethető volt a videós órákra. Az összetettebb játékoknak mind készült kiváló, böngészőben használható változata. Kettőt emelnék ki: Taboo és Fishbowl. Utóbbiban a diákok maguk írhatnak be szavakat, amelyek bekerülnek a kalapba, majd véletlenszerűen létrehoz két csapatot, és már indulhat is a három körös kitalálósdi!

Egy év után kíváncsivá váltam: vajon csak én szeretem ezeket ennyire vagy a gyerekek is? Készítettem hát egy rövid kérdőívet, amiben megkérdeztem, hogy érzik magukat az órán, mennyire találják hasznosnak, illetve be lehetett jelölni, hogy milyen tananyagok, feladatok, játékok tetszenek nekik. Körülbelül húsz opció volt, amiből választani lehetett, továbbá egyéni választ is írhattak. Az online tankönyv és különféle gyakorlófeladatok mellett nagy meglepetésemre a következő három dolog kapta a legtöbb szavazatot:

1. Akasztófa, 2. Kvízjátékok, 3. Szerencsekerék játékok

A kérdőív végén ki lehetett fejteni, hogy mi az, amit esetleg szeretnének másképp csinálni az órákon. A válaszok egy része ugyanarról szólt: legyen több játék. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. A gyerekek imádnak játszva tanulni, és talán a digitális oktatás őket is megerősítette ebben. Gyakorlatilag most már minden osztállyal valamiféle kvíz az összefoglalás fő módszere. Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire átszellemülnek, fellelkesülnek és komolyan veszik a Kahoot-ot. Néhány nappal ezelőtt pedig beizzítottam az általam programozott Legyen Ön is Milliomos! játékot, amihez megírtam a témakörhöz kapcsolódó kérdéseket. Bámulatos összjátékkal jutottak el a 12. kérdésig, amiért természetesen járt a bónusz a pontgyűjtő táblázatunkba. Na és mi a helyzet a tanórán kívül?

Társasjáték online

2019-ben bevezettük az osztálykísérő társammal, hogy két napon maradunk délután az órák után, és vagy korrepetáljuk a kilencedikeseinket valamely tantárgyból, vagy pedig fogunk egy társasjátékot és leülünk játszani egy-másfél órára. Úgy tűnt, hogy ebben az osztályban szépen lassan kialakult a közös társasozás kultúrája. Ennek a tanévnek az őszén még meg is támogattak minket kívülről: a Mit játsszunk? blog jóvoltából társasjáték adományt nyertünk, amit a blog egyik szerkesztője személyen adott át nekünk.

2020 márciusában hazamentünk egy időre. Az online iskola létrejöttét követően kialakítottuk a napi rutint, melynek része volt a reggeli napindító beszélgetés. Látszott, hogy ez fontos a gyerekeknek, az osztály többsége ott volt minden reggel. Mégis valami hiányzott. Nem sokkal a karantén kezdete után kérdezte valaki, hogy nem tudnánk-e folytatni a délutáni társasozást, csak éppen online formában. Felcsillant a szemem rögtön, hiszen rájöttem, hogy mi sem egyszerűbb ennél. Hamar találtunk több lehetőséget is, amit azon nyomban ki is próbáltunk. A játékok száma mára szerintem eléri a tizenötöt – rengetegféle, az egyszerű kártyajátékoktól kezdve egészen a Steam-en elérhető játékokig.

Tavaly tavasszal, majd később novembertől kezdve a tizedik osztály naptárában be van ütemezve a délutáni társasjáték, jelenleg heti két alkalommal. Az enyém általában a hétfő, amikor is délután 3-kor lehuppanok a laptop elé. A létszám változó: van, hogy összesen öten vagyunk, de már többször elértük a tíz főt is. Annyira népszerű a program, hogy olykor más osztályokból is csatlakoznak hozzánk. A játék előtt egy picit beszélgetünk. Mindenkit végigkérdezek, hogy hogy van, illetve ilyenkor nyílik meg többeknek a szelep; jól kipanaszkodhatják magukat valamelyik órával kapcsolatban, vagy ha történt valami incidens, esetleg mesélnek a sikereikről. Lényegében egy mini osztályfőnöki óra ez is. Végül, ha mindenki megérkezett, kezdődhet a játék! Közösen eldöntjük, miket játsszunk. Íme a legnépszerűbbek az elmúlt egy évből:

  • skribbl.io és sketchful.io – rajzolós-kitalálós játékok
  • Fedőnevek – az eredeti társasjáték online változata itt: codenames.game
  • Among Us – az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb online játéka, amely Steam-en érhető el; számítógépre 4 euróba kerül, mobilra ingyenes
  • Solo – az ismert kártyajáték a boardgamearena.com weboldalon

Az említett weboldal egy valóságos kincsesbánya. Több tucat ismert és új társasjáték érhető el online játszható formában. Egy egyszerű ingyenes regisztráció vagy pl. Facebookos bejelentkezés után máris indíthatjuk a játékot, ahová egy kattintással meghívhatjuk a barátainkat. A játékok egy része ingyenesen játszható, a többi pedig egy körülbelül 1500 forintos havidíj befizetésével. Itt több mindent próbáltunk már, például Rikiki, Aranyásók, Battle Sheep vagy Kockapóker. Egy új felfedezett a Gartic Phone, ami egy nagyon szórakoztató rajzolós játék, a jól ismert fülbe sugdosós (Chinese whispers) játék mintájára.

Mire jó ez az egész?

Nos, először is úgy vélem, a gyerekekkel való folyamatos játék – ami egyébként a mi iskolánkra kifejezetten jellemző – nem csupán egy pedagógiai módszer, hanem inkább egy szemlélet. Biztosan sok kollégámmal van így szerte a világban, velem biztosan: az elmúlt évek pozitív tapasztalatai rendíthetetlenné tették bennem azt, hogy a játék vagy a játékos tanulás legalább olyan fontos része a mindennapi iskolai életnek, mint a formális tantermi tanulás. Mielőtt rákanyarodnék a magasztosabb történetszálra, nézzük a tudományosabb tényeket. Mit is fejleszthet a játék? A teljesség igénye nélkül:

  • finommotoros és nagymotoros mozgás
  • tér- és időbeli orientáció
  • logikai gondolkodás
  • problémamegoldó készség
  • memória
  • asszociációs készség
  • szókincs
  • tematikus tudás és tapasztalat
  • kapcsolatteremtő készség
  • kooperáció

Azt pedig nem kell hosszasan ecsetelni, hogy milyen elképesztő mértékben segíti elő a közösség építését, az önismeret fejlődését és egymás elfogadását. Itt kerül a képbe az osztályom története.

A mi kis tizenöt fős osztályunkban a tanulási és magatartási nehézségek széles spektruma megtalálható. Sajnos vagy nem, egymástól annyira elütő jelenségek is gazdagítják a csoportot, ami az egyes diákok között képes óriási feszültséget, konfliktusokat generálni. A legtöbbjük számára a legfontosabb fejlesztendő területek: indulatkezelés, türelem, empátia. Aztán ott vannak az autizmussal élő diákjaink, akiknek óriási kihívás egy ilyen spontán, szabad kommunikációs helyzetben részt venni, mint például egy másfél órás délutáni játék. Mondjad már, ne dumálj bele, kattints már rá, te jössz, hol vagy, miért léptél ki, el vagy némítva, miért oda léptél, miért azt raktad, miattad veszítettünk, mit csinálsz már megint, elmondtuk már százszor… Így indultunk tavaly. És ma?

Egy év kitartó munkájával eljutottunk oda, hogy minden hétfőn és pénteken 6-10 ember bejelentkezik, kulturáltan, egymást türelemmel meghallgatva beszélgetünk és leírhatatlan harmóniában végigjátsszuk a játékokat. Közben viccelődünk, nosztalgiázunk vagy éppen elmélyedünk egy komolyabb hangvételű beszélgetésben. Senkit nem érdekel különösebben, mit játszunk, ki nyer és ki veszít, csupán egyetlen dolog számít mindenkinek: hogy együtt vagyunk. Az egyik srácom, akinek az elmúlt egy éve több okból is igen nehéz volt, pár hete belépett a társasra és kijelentette, hogy a kiborító mindennapokban már csak a közös játékot várja. Számolja vissza az órákat. A kijelentésében leginkább az fogott meg, hogy ő soha nem szokott így kitárulkozni. Mégis eljutottunk ide. Ez persze csak egy példa. Hosszú órákig lehetne mesélni, hogy az utóbbi egy-két évben milyen folyamatokat, változásokat, fejlődést idézett elő a gyerekeinkben a játék öröme.


Ha időd engedi, feltétlenül nézd végig Gabe Zichermann kiváló előadását! Addig is:

J _
J _ T É K _ T
K Í _ _ N _ K !

Fotó: Folu Eludire az Unsplashről

A játék öröme” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Fontos téma! A boardgamearena.com is egy szuper oldal ezernyi táblás- és kártyajátékkal. Egy embernek regisztrálnia kell, hogy együtt lehessen játszani, de abszolút megfizethető kategória.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s