Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember… tábort szervez! Essünk túl gyorsan az elcsépelt „június-július-augusztus” megjegyzésen: a pedagógus legjobb esetben június legvégén vagy július legelején zárja le a tanévet, augusztus végétől pedig újra be kell mennie. A köztes időben ritka, hogy végig pihenünk, mert ilyenkor van lehetőség pénzt is keresni. Ezt különféle nyári táborokban tesszük meg, amelyekből hála az égnek gyakorlatilag minden sarkon van egy. A hirdetőcsoportokban záporoznak a lehetőségek, ami egyáltalán nem baj, mert nagyon sok szülőnek lehetetlen megoldani a nyarat.

Jómagam hatodik éve vagyok lelkes tagja a 14. kerületi napközis tábornak, ami igen komoly élménycsokor, akár csak egy hét leforgása alatt. Amellett, hogy megtudhatjuk, hogyan kell egy 200-250 fős tábort koordinálni, fejjel belezuhanunk egy életre elegendő szociokulturális tanulmányba. A kétszáz gyermek mellé felsorakozik reggelente kétszáz család is, akikkel nem mindig könnyű a kommunikáció, vagy azért, mert teljesen más értékrendet képviselünk, vagy éppen azért, mert szélsőségesen nehéz helyzetben vannak. Pedadógus legyen a talpán, aki például a bántalmazásból adódó súlyos magatartászavarokat, a nevelésből származó vadhajtásokat, az eltérő etnikumokból adódó kulturális különbségeket, vagy éppen az SNI-s gyerekek sajátosságait egy egyhetes táborban össze tudja simítani. Természetesen igyekszünk mindent megtenni, ám néha terhessé válik a tömeg.
Érdemes továbbolvasni »


